Életem legmegrázóbb karácsonya
15 éves lehettem, amikor átéltem életem legmegrázóbb karácsonyát.
A 84 éves dédnagymamám (nagymamám édesanyja) haldoklott és az egész család lement a faluba, hogy velük legyünk szenteste.
Fel sem merült, hogy az ünnepet a kényelmes, kecskeméti lakásunkban töltsük és a dédnagyit kórházba vigyük az utolsó napjaira.
Mi, a család mentünk le hozzá.
Nagy, hófödte december volt, a nagyszüleim házában fel volt díszítve egy arasznyi fenyőfa. Meghallgattuk lemezről a Csendes éjt (mindigazt hallgatjuk gyertyagyújtáskor), aztán együtt átmentünk egy utcával arrébb, a dédi házába.
A dédi egy hatalmas, rózsaszín dunyha alatt feküdt. Az éjjeliszekrényén egy szaloncukorral díszített fenyőág és egy szál gyertya állt, a félhomályos szoba sarkában, egy fotelben ült az orvos.
Akkor már csak órák voltak hátra dédi életéből.
Amikor beléptünk a szobába, a haldokló, aszott kis öregasszony látványa olyan ijesztő volt, hogy apám ösztönösen magához húzott és a kezével eltakarta a szememet.
Nagyapám halkan odaszólt neki:
“Nem kell mindentől megóvni a gyereket, Gábor.”
Apám leengedte a kezét, én odaléptem dédihez, aki már nem nagyon tudott magáról, de amikor engem meglátott, kicsit megemelkedett a párnáról, mintha el is mosolyodott volna és erőtlenül végigsimított a karomon.
Talán negyedórát lehettünk ott, aztán a nagymamám elküldött minket, ő maradt virrasztani.
Baktattunk a főutcán, a ropogó hóban.
Én megkérdeztem: “Most mit csinálunk, papa?” Nagyapám rám mosolygott: “Elmegyünk az éjféli misére, és mondunk dédiért egy imát.
Az egész falu ott lesz, kívánj mindenkinek boldog karácsonyt!”
Sok ajándékot kaptam azóta, drágákat, szeretetteljeseket, de életem egyik legfontosabb ajándékát azon a hóval borított, sötét-szomorú falusi szentestén kaptam meg.
A nagyapámtól, akire abban a pillanatban haragudtam is egy kicsit, amiért meg kellett néznem dédit, nem kímélt meg ettől, még az ünnepen sem.
Mégis, épp ezzel véste a fejembe, hogy a család nem az én tiszteletemre rendezett kívánságműsor, nem szolgáltatás, hanem vastörvény, amely alól én sem vagyok kivétel.
És ha az egyik családtag öreg, elesett, urambocsá terhére van mindenkinek – vagy épp távozni készül a világból –, akkor is vele vagyunk, mert akkor van a legnagyobb szüksége ránk.
Ez fontosabb a díszkivilágításban úszó lakásnál, a bugyogó halászlénél, az ünnepi hangulatnál, az ajándék-kívánságlistámnál.
És igen, fontosabb az én tinédzser lelkemnél is.
(Hargitay Judit)
Tetszett a cikk?
Karácsonyi cikkajánló
Emlékem a diófestésről! + Videó
Karácsonyi történetek, Családi
Előkerült valahonnan két pici ecset és két kis üveg. 1-1,5 deciliteresek lehetettek. Bennük ezüst színű festé ...
Horváth M. Zsuzsanna: Téli emlékeim
Karácsonyi idézetek, egyéb
"Képzeletem madárszárnyon száll,
átölel a múlt, már semmi nem fáj."
A legjobb karácsonyi fűszereink
Karácsonyi receptek, Nemzetközi
A fahéj, a szerecsendió, a szegfűszeg és a szegfűbors az ünnepek szinonimájává vált.
Karácsonyi szokások – Luca napja
Karácsonyi szokások, Hazai
A hiedelem szerint december 13-án a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá.
Éheztem és enni adtatok
Karácsonyi történetek, Írói
Ahelyett, hogy a mobiltelefonjába merült volna, ahogyan a legtöbben tették, ő inkább érdeklődve nézelődött.
Mákos kalács recept
Karácsonyi receptek, Sütemények
Finom kelt tésztát mákos kalács recept, ami nagyon egyszerűen elkészíthető.
Pásztorok, pásztorok / Videó és dalszöveg
Karácsony világszerte, Itthon
Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot h ...
Karácsonyi szokások
Karácsonyi szokások, Hazai
A decemberi népszokások sorát a Luca napja nyitja. A hiedelem szerint december 13-án a téli hosszú éjszakákkal, ...
Karácsonyi hagyományok egész Ázsiában
Karácsony világszerte, Ázsiában
Néhány országon és régión kívül az ázsiai karácsony főleg egy világi esemény. A hangsúly a dekorációra, ...