Életem legmegrázóbb karácsonya
15 éves lehettem, amikor átéltem életem legmegrázóbb karácsonyát.
A 84 éves dédnagymamám (nagymamám édesanyja) haldoklott és az egész család lement a faluba, hogy velük legyünk szenteste.
Fel sem merült, hogy az ünnepet a kényelmes, kecskeméti lakásunkban töltsük és a dédnagyit kórházba vigyük az utolsó napjaira.
Mi, a család mentünk le hozzá.
Nagy, hófödte december volt, a nagyszüleim házában fel volt díszítve egy arasznyi fenyőfa. Meghallgattuk lemezről a Csendes éjt (mindigazt hallgatjuk gyertyagyújtáskor), aztán együtt átmentünk egy utcával arrébb, a dédi házába.
A dédi egy hatalmas, rózsaszín dunyha alatt feküdt. Az éjjeliszekrényén egy szaloncukorral díszített fenyőág és egy szál gyertya állt, a félhomályos szoba sarkában, egy fotelben ült az orvos.
Akkor már csak órák voltak hátra dédi életéből.
Amikor beléptünk a szobába, a haldokló, aszott kis öregasszony látványa olyan ijesztő volt, hogy apám ösztönösen magához húzott és a kezével eltakarta a szememet.
Nagyapám halkan odaszólt neki:
“Nem kell mindentől megóvni a gyereket, Gábor.”
Apám leengedte a kezét, én odaléptem dédihez, aki már nem nagyon tudott magáról, de amikor engem meglátott, kicsit megemelkedett a párnáról, mintha el is mosolyodott volna és erőtlenül végigsimított a karomon.
Talán negyedórát lehettünk ott, aztán a nagymamám elküldött minket, ő maradt virrasztani.
Baktattunk a főutcán, a ropogó hóban.
Én megkérdeztem: “Most mit csinálunk, papa?” Nagyapám rám mosolygott: “Elmegyünk az éjféli misére, és mondunk dédiért egy imát.
Az egész falu ott lesz, kívánj mindenkinek boldog karácsonyt!”
Sok ajándékot kaptam azóta, drágákat, szeretetteljeseket, de életem egyik legfontosabb ajándékát azon a hóval borított, sötét-szomorú falusi szentestén kaptam meg.
A nagyapámtól, akire abban a pillanatban haragudtam is egy kicsit, amiért meg kellett néznem dédit, nem kímélt meg ettől, még az ünnepen sem.
Mégis, épp ezzel véste a fejembe, hogy a család nem az én tiszteletemre rendezett kívánságműsor, nem szolgáltatás, hanem vastörvény, amely alól én sem vagyok kivétel.
És ha az egyik családtag öreg, elesett, urambocsá terhére van mindenkinek – vagy épp távozni készül a világból –, akkor is vele vagyunk, mert akkor van a legnagyobb szüksége ránk.
Ez fontosabb a díszkivilágításban úszó lakásnál, a bugyogó halászlénél, az ünnepi hangulatnál, az ajándék-kívánságlistámnál.
És igen, fontosabb az én tinédzser lelkemnél is.
(Hargitay Judit)
Tetszett a cikk?
Karácsonyi cikkajánló
Életem legmegrázóbb karácsonya
Karácsonyi történetek, Írói
Fel sem merült, hogy az ünnepet a kényelmes, kecskeméti lakásunkban töltsük és a dédnagyit kórházba vigyük a ...
A szánkó
Karácsonyi történetek, Írói
Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a...
Kioltott gyertyaláng
Karácsonyi történetek, Írói
Ahogy kinyitom a bejárati ajtót, mennyei illatok csapják meg az orrom. A sült hús fűszeres, fokhagymás illata kev ...
Éheztem és enni adtatok
Karácsonyi történetek, Írói
Ahelyett, hogy a mobiltelefonjába merült volna, ahogyan a legtöbben tették, ő inkább érdeklődve nézelődött.
Magyar karácsony az égben
Karácsony világszerte, Itthon
Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához,
Kocsonya és az elkészítése
Karácsonyi receptek, Főételek
Ma már nem kell disznóvágásokra járni ahhoz, hogy beszerezzük az alapanyagokat, hiszen bármelyik hentesnél megv ...
Képek, karácsonyi tortacsodákról: második oldal
Karácsonyi receptek, Nemzetközi
Karácsony táján is egymás után készülnek a csodálatosabbnál csodalatosabb szemet gyönyörködtető torta költemények.
Adventi/Karácsonyi történetek
Karácsonyi történetek, Családi
Karácsony közeledtével szivünk, lelkünk egy kicsit ellágyul, többet gondolunk arra, hogy örömet okozzunk szeretteinknek.
Boldogság gyere...
Karácsonyi történetek, Írói
... És bármikor jöhet! Ehhez nem kell karácsony!
Megtaláltam a boldogságot mások boldogságában.