Horváth M. Zsuzsanna: Téli emlékeim

Horváth M. Zsuzsanna: Téli emlékeim


Téli emlékeim
 
Téli estén szívemben kigyúlt a fény,
a legszebb emlékét ma is őrzöm én.
Odakint nagy pelyhekben hull a hó,
kristályosan, fagyosan csillogó.

Oly drága kincs, fiókom rejtekén,
rongybaba, mit gyermekként kaptam rég.
Lehunyom szemem, ölembe veszem,
puha testét magamhoz ölelem.

Lelkem öröm, melegség járja át,
akitől kaptam, ő már messze jár.
Képzeletem madárszárnyon száll,
átölel a múlt, már semmi nem fáj.
 
Forrás:
Horváth M. Zsuzsanna


Valakik hiányozni fognak

Valakik hiányozni fognak,
kik ránk már nem mosolyognak.
Egyik szemünk sír, a másik nevet.
Ígyvárjuk, a meghitt ünnepet.

Gyertyát gyújtunk, a hideg téli estében.
Vacsorázunk, a karácsonyi fényben.
Arcunkról lassan eltűnik minden könnycsepp.
S örülünk, minden ölelésnek.

Bár valakik hiányozni fognak.
Asztalnál, velünk már nem falatoznak.
Fentről néznek már reánk.
Értük is ég, majd a gyertyaláng.

Karácsonykor sok lélekangyal a földre száll.
Mindegyik megkeresi elhagyott otthonát.
Melegséggel töltik be a szobát.
Csendes éjben, sok lélek egymásra talál.

Valakik hiányozni fognak.
Emlékük szívünkig hatolnak.
Üvegdíszben csillan a könnycsepp.
Ők velünk, már nem ünnepelnek.

Jolie Taylor

Lehet, hogy egy illusztráció erről: 1 személy és gyermek
 
 
 
 

 
Tetszett a cikk?

 

Karácsonyi cikkajánló

További cikkek »