„A legboldogabb karácsony"
A legboldogabb karácsony
A háború utáni első karácsonyt írtuk...
Még alig-alig szedtük össze magunkat úgy-ahogy, no, de hát karácsony! Itt vannak a gyerekek – nem lehet az, hogy ne legyék karácsonyfa. Szerencsére a felfőgyiek is ekképp gondolkoztak, mert megjelentek hetipiac szokásos napján: egyik hat, másik nyóc kis karácsonyfával. Persze nem pénzé, cserebere piac folyt akkor, kinek mije akadt felesleges – vagy amit nélkülözni tudott.
A fiamnak vót egy kinőtt kabátja, azé sikerűt szereznem egy szép fenyőt. Úgy még nem örültek karácsonyfának, mint annak. Igen ám, de mivel díszítsük? No, gyerekek – mondom én: Ki milyen ügyes? Keresgéljünk. Több se kellett! A pincétű a padlásig, az utolsó ládafiát is feltúrták. Csudák csudája, a háború csak az értékeket pusztította, mert a hátsó nyári konyha sarkába meglelték a régi díszeket.
Összetaposva, sárosan ugyan, de elékerült egy pár papírangyalka, kisimítva eltett aranypapír. Óh, hát ezek kincsek! A sáras angyalkákot vigyázva lemostuk, szárítgattuk. Csak úgy mosolyogtak ránk. Ettű még inkább lázbagyüttek a gyerekek. Az egyik szekrényfiókba selyempapírt találtak... ez az, megvan a szaloncukorhó a papír! Csakhogy nincs benne szaloncukor... Eszembe jutott, hogy lyánykoromba egy-egy fél kockacukrot csavartunk selyempapírba, azt kötöztük a fára. De hát nincs kockacukor se...
Az utolsó fél kilónyi kristálycukor maradékot megfőztük szaloncukornak. Jaj, csak pontosan eltanáljam a főzést – nehogy kőkemény égett cukor legyék... Úgy vigyáztam, mintha az életem függne attú, hogy sikerül-e. Jó Isten! Milyen türelmünk vót! Egész nap úgy dógoztunk, mint a megszállottak... A gyerekek hosszúkás téglalapokra szabdalták a selyempapírt. A két végin benyiszálták apróra, ahogy az igazi szaloncukorná szokás. A cukor ragadt egy cseppet, de mire becsomagolták, egészen valódi formája lett.
Nekem vót még egy meglepetésem: vízzel összegyúrtam egy kevés lisztet, a tésztábú apró karikákot, pereceket formáztam. Rózsaszínűre süttem a búbosba. Ez lett a fára habcsók helyett. Szerintünk szebb, mint az igazi díszek. A gyiók tompa végibe gyufaszálat gyugtunk, úgy köttük fel a fára. Mit ne mongyak, a kerek világ legszebb karácsonyfája lett!”
Részlet Pető Margit Rozmaring ága, virágnak virága című könyvéből) – folkMAGazin 2010/6
Forrás: facebook.com
KulTúra, Hölgymegálló érzéssel, gondolatokkal, mosolyokkal
Tetszett a cikk?
Karácsonyi cikkajánló
Horváth M. Zsuzsanna: Téli emlékeim
Karácsonyi idézetek, egyéb
"Képzeletem madárszárnyon száll,
átölel a múlt, már semmi nem fáj."
Joghurtos gyümölcstorta / Karácsonyra is!
Karácsonyi receptek, Sütemények
Káprázatos sütemény, ami fenségesen finom, nagyon gyümölcsös és még sütni sem kell!
Kiváltságos voltam...
Karácsonyi történetek, Írói
Történet, melyet most megosztok, nem karácsonyi történet, de valahogy olyan emberi...
A szánkó
Karácsony világszerte, Európában
Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk ...
Advent II. napja
Karácsonyi szokások, Hazai
Vasárnap van! Advent 2. Vasárnapja. Kigyulladt a második gyertya is az adventi koszorún.
A szánkó
Karácsonyi történetek, Írói
Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a...
Karácsonyi töltött káposzta
Karácsonyi receptek, Főételek
Karácsony töltött káposzta nélkül? Ilyen nincs!
Karácsonyi ima...
Karácsonyi idézetek, egyéb
Mézeskalácsos kevert süti + Videó
Karácsonyi receptek, Sütemények
Sokszor sütjük ezt a kevert sütit az ünnepi időszakban, mert az illata valami csodás és finom is.