De jó volt régen...!
Elgondolkodtató!
Mindig azt mondjuk, de jó volt régen...Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát, rajongunk a retro díszekért, régi mesekönyvekért. Keressük a nagyi sütijének a receptjét, és úgy egyáltalán, szeretnénk egyszer, csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?!
Azt, hogy gyerekként egy illatos almának,vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.. . Nem volt puccos hamburger, és boldogok voltunk nélküle.
Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért nem érezzük ezt a régi, boldog érzést?
Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban..
Ma csillogó a karácsony. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok, és tényleg minden.
Ömlik ránk az ál- boldogság, és hogy 'legyél boldog' mert karácsony van!
Csak egy valami nem csillog, a lelkünk. Rohanunk, és közben épp ezekre a 'régi vágyott' dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz...
Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És ugye hogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel.
Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat. S úgy érezzük, így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik.Igen, haladnunk kell a korral, de a szívünkben megőrizhetjük és tovább adhatjuk ezt az érzést. Mert a karácsonyi csoda létezik, de ez nem a boltokban, hanem a szívekben keresendő.
Kicsinda Melinda írása
A szép és egyszerű fenyőfa, amely karácsony este felvette a csillogó ruháját, hogy örömöt szerezzen mindannyiunknak.
Tetszett a cikk?
Karácsonyi cikkajánló
Mézeskalács ahogy én készítem:
Karácsonyi receptek, Sütemények
Mézeskalács ahogy én készítem: Szikvirág Tanya bejegyzéséból
„A legboldogabb karácsony"
Karácsonyi történetek, Írói
Az utolsó fél kilónyi kristálycukor maradékot megfőztük szaloncukornak.
Karácsonyi szokások – Luca napja
Karácsonyi szokások, Hazai
A hiedelem szerint december 13-án a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá.
Valami mégis megmaradt... az emberi szív.
Karácsonyi történetek, Írói
Ázott kis olcsó ruhában sovány leányka haladt előtte az utcán, vállán karácsonyfát cipelt
Karácsonyi ételek és hiedelmek.
Karácsonyi szokások, Hazai
A karácsonyi asztalra kerülő ételek legtöbbjének szimbolikus üzenete volt: így mákos tésztát enni jó házass ...
Horváth M. Zsuzsanna: Téli emlékeim
Karácsonyi idézetek, egyéb
"Képzeletem madárszárnyon száll,
átölel a múlt, már semmi nem fáj."
Karácsonyfa és kapcsolatos szokások
Karácsonyi szokások, Hazai
Magyarországon az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állította a Fejér vármegyei Martonvásáron levő ...
Joghurtos gyümölcstorta / Karácsonyra is!
Karácsonyi receptek, Sütemények
Káprázatos sütemény, ami fenségesen finom, nagyon gyümölcsös és még sütni sem kell!
Ludak és a hitetlen ember
Karácsonyi történetek, Írói
Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig.